A diplomácia az államok egymás közötti kapcsolatainak békés kezelésére vonatkozó tevékenység, valamint az az intézményrendszer, ami ezt a tevékenységet ellátja. A nagykövet feladata a küldő állam képviselete a fogadó országban, a küldő államról szóló ismeretek terjesztése, a fogadó államba utazó saját állampolgárok védelme, tájékozódás a fogadó államról. A diplomáciai kapcsolatokra, kiváltságokra és mentességekre vonatkozó nemzetközi szabályok megkönnyítik a különböző társadalmi berendezkedésű országok közötti baráti kapcsolatok fenntartását.
A diplomata fogalma a görög eredetű diploma (kettéhajtott papír) szóból ered, a passzus régen a küldött megbízatását volt hivatott igazolni.
NAGYKÖVET vagy KONZUL
ki a magasabb rangú?
Megtörtént eset: izgatottan telefonált nagykövetségünkre egy magyar állampolgár információért, segítségért, és kérte a titkárnőt, azonnal kapcsolja a nagykövetet, mert hát a konzul urat nem akarja zavarni….
A diplomáciai tevékenység a XX. század közepéig kizárólag szokásjog alapján fejlődött, ma viszont a diplomáciai kapcsolatokat az 1961. évi Bécsi Egyezmény szabályozza, amelynek preambuluma szerint „a világ népei ősi idők óta elismerik a diplomáciai képviselők jogállását”. Már a törzsi keretek között élő népek is kölcsönösen elfogadták és védték egymás hírvivőit.
Történelmileg a konzuli hivatás gyökerei az ókori Rómáig nyúlnak vissza, az ún. „proxenosz”-t felkérte egy másik város arra, hogy amennyiben annak polgárai az ő városába érkeznek, legyen segítségükre, tanácsadással, kapcsolatain keresztül programszervezéssel, és ha úgy adódott, pénzzel is. Tehát abban az időben a konzul még a fogadó állam polgára volt, míg ma a küldő államé. A diplomácia szerepe az ókori görög városállamok, majd a Római Birodalom fennállása alatt egyre jelentősebb lett.
A mai értelemben vett konzuli tisztség a középkorban jelent meg (az államok konzulokat küldtek egymás országába, hogy képviseljék kereskedőik és az ország érdekeit). Az egyre intenzívebb kapcsolatok viszont állandó missziók létesítését is szükségessé tették, az elsők az itáliai városállamokban jelentek meg. A XVI. század elejére pedig általánossá vált, hogy az államok kölcsönösen követeket küldtek a másik országban létesített missziókra, akiknek feladata már nem elsősorban a segítségnyújtás volt, hanem a küldő állam érdekeinek képviselete, a küldő állam bemutatása. Ekkor kezdtek kötődni a tevékenységhez különböző udvariassági szabályok, amiből aztán a diplomáciai protokoll lett.
A diplomáciai rangokról először az 1815-ös bécsi kongresszuson esett szó, ekkor kezdték el az akkori nagyhatalmak vezető diplomatáit rendkívüli és meghatalmazott nagykövetnek nevezni, ilyen barokkos túlzásokkal is igyekeztek vetélkedni abban, hogy diplomatáik a fogadó ország rangsorában előkelőbb helyre kerülhessenek, míg a kisebb országok „csak” ún. rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter rangú képviselőt vagy ügyvivőt küldhettek egy másik országba.
Az ENSZ 1945-ös megalakulásától azonban már bármely ország nyithat nagykövetséget (nagykövettel az élén) egy olyan országban, amellyel diplomáciai kapcsolatban áll.
A rendkívüli és meghatalmazott nagykövet a legmagasabb diplomáciai rang, viselője a nemzetközi jog normái szerint képviseli hazája legmagasabb méltóságát egy másik állam legfőbb vezetőjénél. A nagyköveti rangnak a Vatikánnál az apostoli nuncius felel meg.
Ma a nagykövetek fogadó ország béli rangsorát a megbízólevelük átadásának időpontja határozza meg. Aki akárcsak 10 perccel is hamarabb adta át megbízólevelét a fogadó ország államfőjének/uralkodójának, az előbbre rangsorol (ami ültetéses eseményeknél, vacsoráknál különösen fontos).
Hogyan lesz valakiből nagykövet?
Minden országot érintő általános jelenség, hogy a nagykövet lehet karrier diplomata, vagyis aki diplomatának tanult és több éve diplomataként dolgozik, vagy lehet politikai kinevezett.
A magyar rendkívüli és meghatalmazott nagykövetet a magyar köztársasági elnök nevezi ki megbízólevéllel. Kinevezése előtt meg kell kérni a fogadó állam beleegyezését, az „agrément-t. A nagyköveti rang állandó jelleggel kerül adományozásra, a megbízatása lejárta után a rang továbbra is megilleti az érintettet, az esetleges visszavonásig. A nagykövet megszólítása excellenciás úr/asszony.
A nagyköveteket akkreditálják (meghatalmazzák, képviselettel bízzák meg, a credit-hitel szóból eredő szóhasználattal „meghitelezik”) a másik államban. A nagykövet az őt küldő államfőt/uralkodót képviseli, és ezért a fogadó országban különböző kiváltságok és mentességek illetik meg. A Bécsi Egyezmény szerint a „kiváltságok és mentességek célja nem egyének előnyben részesítése, hanem az, hogy biztosítsa a diplomáciai képviseleteknek, mint államok képviselőinek feladatuk eredményes teljesítését”.
A diplomata mentes a fogadó állam joghatósága alól, mentes a letartóztatás alól, a fogadó állam köteles megvédeni. A külképviselet helyiségei, irattára is sérthetetlen. Ha például egy nagykövetségen tűz üt ki, addig oda tűzoltó nem léphet be, amíg a nagykövet azt nem engedélyezi. A diplomáciai poggyászt a fogadó állam nem vizsgálhatja át.
Az egyes országokban lévő magyar nagykövetségek és a fogadó ország közötti kommunikáció leggyakrabban jegyzék formájában történik. Az ún. Szóbeli jegyzék (Note Verbale) – nevével ellentétben – írásbeli kommunikációt jelent, harmadik személyben szövegezik, ami eleve objektívvé teszi, és a szokásos udvariassági nyitó és záró bekezdés mindenki számára ismerős protokolláris rész. Nincs megszólítás, nincs tárgy, a címzettet a lap alján tüntetik fel. A szöveg végén a misszióvezető szignózza (mintegy jelezve a hivatalos irat végét), és lejjebb kerül rá a pecsét.
KÜLSŐSÉGEK
A megbízólevél fogadó országban történő átadása ünnepi esemény, kisebb-nagyobb ceremóniákkal (protokoll kíséret, dísz sorfal, hintó, a monarchiákban többnyire pompásabb). Általában több nagykövet is egyszerre adja át a megbízólevelét a fogadó ország államfőjének, amelyet audiencia, személyes beszélgetés követ.
A nagykövetet hivatali működése során megilleti a zászlós autó használata (ha csak vásárolni megyünk, nem használjuk). Az autó diplomata (DT – diplomáciai testület vagy CD – a francia corps diplomatique) rendszáma is utalhat a rangra.
A diplomaták diplomata útlevéllel rendelkeznek, ami ha hivatalos minőségükben utaznak, gyorsabb, átvizsgálás nélküli áthaladást biztosít számukra.
A külképviselet épületén ott a küldő állam zászlaja és címere.
DIPLOMATA ÉLET
Más és más a különböző országokban. Európában a diplomata inkább hivatali dolgozó, míg például a külsőségekre sokkal többet adó ázsiai országokban még él a klasszikus diplomata lét, sokkal több a rendezvény is. Európából könnyen haza lehet jutni szükség esetén, míg a távoli országokban probléma sürgősen hazautazni, például az idősödő szülők hirtelen megbetegedése esetén.
A diplomata élet egyrészt nagyon jó, mert a diplomata világot lát, megismeri a különböző országok kultúráját, szokásait, új barátokat talál, a gyerekek nyelvet tanulnak. A diplomata élet viszont másrészt rossz is, mert nehéz a kapcsolattartás az otthon maradt rokonokkal, barátokkal, a gyerekek gyökerek nélkül nőnek fel, sokan már egyáltalán nem Magyarországon képzelik a jövőjüket. És mindig szívszorító kicsit négy év külszolgálat után otthagyni az országot, az ottani barátokat, az ottani életünket, és megint újat kezdeni, valahol máshol.
Ma is csak az menjen diplomatának, aki nem bánja, ha gyakran kell külföldre költözni, gyereket újabb és újabb iskolába íratni, kutyát, macskát vinni, bepakolni és kipakolni, ideiglenes körülmények között, nem saját bútorok, tárgyak között élni.
