Menü
Teák, szertartások, diplomata élet
Újságíróként, szerkesztőként, nyelvtanárként dolgoztam; ösztöndíjjal tanultam az Egyesült Államokban, Nagy-Britanniában és Indonéziában; nemzetközi missziókon vettem részt Bosznia Hercegovinában, Kelet-Timorban, Ghana-ban, Kenyában, Paraguayban és Nepálban. Szeretek külföldiekkel dolgozni, vonzanak az idegen tájak, szokások. Diplomata lettem, konzul. Férjemből idővel nagykövet lett, én pedig kihasználva azt, hogy Guatemalától Pápua-Új Guineáig mindenhonnan megismerhettem nagykövet feleségeket, alapítottam egy klubot, ami a TEA-klub (T-club) nevet kapta és két állomáshelyünkön, Iránban és Indiában is működött éveken át.
A nagykövet feleségek tulajdonképpen rendezvényszervezők, étteremvezetők, szórakoztató hostessek egyszerre – sokszor saját hivatali munka mellett. Külföldi otthonunkban, a nagyköveti rezidencián a vendéglátás számunkra „munkaköri kötelesség”, amit természetesen mindig kedvesen, elegánsan és szenvedéllyel illik végezni. Egy feleség sokat segíthet nagykövet férjének, ha aktív mind a többi nagykövet feleség, mind a fogadó ország külügyi vezetésének feleségei körében, ha jóban van a kulturális, gazdasági élet elitjének feleségeivel…, a feleségeken keresztül sok ajtó megnyílhat. A TEA-klub minderre kiválónak bizonyult.
Miért épp a tea? Sok-sok évvel ezelőtt hátizsákos turistaként az indonéziai Comodo-szigeten eltévedtünk és helyiek siettek segítségünkre, még szerény pálma kunyhójukba is beinvitáltak, ahol földre terített gyékényen ülve teh tawar panas-al, üres forró teával is megkínáltak… A tea mindenhol ott van, a teát mindenki ismeri. Még a legszegényebb otthonban is van mód teával kedveskedni a vendégnek. A víz után a tea a leggyakrabban fogyasztott ital a Földön. Tea mellett jókat lehet beszélgetni, hivatalos alkalmakon szintén kínálnak teát. A tea számomra a barátságot, a jóindulatot, az elfogadást és a befogadást jelenti. Ahogy egyre mélyebbre merültem a tea világába, egyre jobban elbűvölt ez a csodálatos (és egészséges) ital. Fekete, fehér, vörös, zöld, sárga, rózsaszín, lila…. Lenyűgözött a különböző teaszertartások hagyománya, a teához kapcsolódó népszokások színessége, a tájanként változóan míves vagy épp rusztikus bögrék, csészék, kiegészítők sokasága. És magába szippantott az a sokféle íz, illat, aroma.
Diplomatának lenni olyan romantikusan hangzik, biztos sokan gondolnak úgy a nagykövetre, mint aki koktélos pohárral a kezében él és dolgozik, sokat utazik…
Nos azért nem teljesen így van, a nagykövet, a diplomata feladata nem merül ki abban, hogy fényes partikon cseveg, és a protokoll sem öncélú, nem fölösleges külsőségek és különös előírások gyűjteménye, hanem egy szigorú viselkedésrend, ami megkönnyíti, hogy a különböző kultúrákból érkezők egymás akaratlan megsértése nélkül érintkezhessenek egymással. A protokoll hagyománya által előírt gesztusokat mindenki ugyanúgy gyakorolja, ugyanúgy érti.
Az Iránban és Indiában működő TEA-klubom rendezvényein minden résztvevő bemutathatta saját országát, és miközben az adott ország teáját közösen elkészítettük, különleges szokásokat, egyedi háttér információkat ismerhettünk meg az ország történelméről, kultúrájáról, az ott élők mindennapjairól. A klubnak több mint 40 országból voltak tagjai, és amennyire sokféle tea és szertartás van, mi, a TEA-klub tagjai is annyira különbözőek voltunk, de ami összekötött minket – a tea szeretetén kívül –, hogy nyitott szívvel szerettünk volna többet tudni egymásról, megismerni és megérteni a másik országának sajátosságait. Számomra így vált a közös teázás és maga a tea a diplomácia eszközévé.
Teadiplomácia © Minden jog fenntartva
